PAULO COELHO

A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Részlet:

Egy ember találkozik egy régi barátjával, aki minden próbálkozása ellenére nem vitte semmire az életben. „Adok nekik egy kis pénzt” – gondolja. Csakhogy még aznap este kiderül, hogy a barátja meggazdagodott, és azért jött, hogy kifizesse az évek során felgyülemlett tartozásait.
Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra. Amikor megkérdezik, hogy mitől lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelőtt még a Másik bőrében élte az életét.
- Ki az a Másik? – kérdezik.
- A Másik, azaz ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik, azaz ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyűjtsön, nehogy öregkorára éheznie kelljen. Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késő.
- És ki vagy te?
- Az vagyok, aki bárki más is lehet, hogy ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Csak eddig a Másik – aki fél a csalódásoktól – nem engedett kibontakozni.
- De a szenvedés létezik – mondják erre az emberek a presszóban.
- Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.
- Csak ennyi? –kérdezik az emberek a presszóban.
- Ennyi. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy az leszek, aki mindig is akartam lenni. A Másik ott maradt a szobámban, engem néz, de többé nem hagyom, hogy beleszóljon az életembe – pedig néhányszor megpróbált rám ijeszteni, mondván, hogy veszélyes dolog nem gondolni a jövőmre. Attól a pillanattól fogva, hogy kitűztem a Másikat az életemből, folyamatosan megmutatkozik az Isten csodatevő ereje.

Fordította: Nagy Viktoria



.